A postagalambsport - mint kedvtelés Belgiumban - 1871-ben indult el. A belgiumi Verviers egyik vendéglőjében többen egy lüttichi üzletről tárgyaltak. Az üzlet gyors lebonyolításához a résztvevő kereskedők többségének postagalambja volt. Abban egyeztek meg, hogy mindegyik kereskedő egy-egy galambot kocsin Lüttichbe küld, melyeket megérkezésük után a hírrel visszabocsátanák Verviersbe. Az egyik galamb fél órával előzte meg a többit. Ezen felbuzdulva a röptetést fogadással megismételték és a fogadáshoz többen csatlakoztak, díjakat tűztek ki és közben nem is gondoltak arra, hogy életre keltenek egy olyan sportot, amely ma a világon sok százezer embernek nyújt kedvtelést és szórakozást.
Az 1970-es és 80-as években az FCI által leközölt adatok szerint a világon több mint 580 000 postagalambász vett részt aktívan az országaikban megrendezett hivatalos versenyeken. E népes galambász tábor mára nemhogy csökkent volna, nőtt, ami részben köszönhető egyes országokban való térnyerésének, így például Lengyelországban és Portugáliában.
Ma, például a világ postagalambsport tekintetében első országában, Belgiumban április és október hónapok között 24-25 millió galambot szállítanak. Ekkora galamblétszám szállításához kb. 15 000 vagonra lenne szükség, de ezt ma már külön erre a célra szolgáló postagalamb-szállító kamionok bonyolítják le.
Hazánkban 1870 körül kezd a postagalamb-tenyésztés kialakulni és 1874 - ben bécsi székhellyel létrehozzák az Osztrák – magyar Postagalamb Egyesületet. Az első katonai galambposta – állomás 1875 – ben Komáromban jött létre, ahol 200 darab galambot helyeztek el.
A rendszerváltást követően a magyar postagalambászat is jelentős fejlődésnek indult. A magyar galambászok egy teljesen más, a régitől messzemenően eltérő környezetben találták magukat. Lehetőség nyílott külföldi tanulmányutakra és információszerzésre a galambász élet bármely területéről. Kihasználva ezeket a lehetőségeket és az anyagiakat nem kímélve rengeteg külföldi galamb, tartástechnológia és újszerű szemlélet került hazánkba, melyek e sportot alapjaiban megváltoztatták és rányomták bélyegüket a XXI. század hazai galambászatára. Kezdetét vette egy rohamos fejlődés, melynek legszembetűnőbb tanúbizonysága a távokra történő szakosodás és a felhasználható tudományos ismeretek mind szélesebb körű alkalmazása.
Engem foglalkoztat...
"A madarak csak akkor indulnak el ha olyan időjárási körülmények vannak (pl anticiklon gyenge széllel)mely vékony átlátható felhőréteget eredményez. Ez a csillagok alapján való navigációnál is jelentős lehet. Keeton 1970-ben vizsgálta a galambok navigációját a nap alapján illetve hogy erre milyen mértékben hat egy a galambokhoz erősített mágnes. Mágnes nélkül napos és felhős időben egyaránt hazajutottak,míg mágnessel csak napos időben.
Továbbá Keeton egy Helmholtz tekercs segítségével mágneses teret fejlesztett a galambok feje körül Ha a mágnese tér folyási iránya az északi féltekének megfelelő volt, az időjárástól függetlenül hazataláltak a galambok,míg ha ellentétesen áramlott felhős időben eltévedtek .A kísérletek következtetése az volt,hogy a madarak mind a geomágneses tér mind a nap alapján tájékozódnak,és hogy a nap dominál a navigálás során."
Hogyan tájékozódnak a galambok?Tényleg ! Hogyan ?
Légifotók készítésére alkalmas kisméretű fényképezőgép egy postagalamb nyakában - a magyar honvédség is használt hadi célokra postagalambokat, már amikor épp nem volt geomágneses vihar.
Néhány állat, amely a mágnesség alapján tájékozódik, mint pl. a postagalambok vagy egyéb vándormadarak, a delfinek, stb. tájékozódását veszti mágneses viharban. Ezen állatok közvetlenül a Föld mégneses mezejében bekövetkező hirtelen és nagy léptékű változásokat érzékelik, mivel rendelkeznek olyan magnetoszómákkal, amelyek kimondottan e célra fejlődtek ki bennük.
( Origo-tudomány cikkéből ollóztam )
Eddig is gyanították, hogy a galambok a Föld mágneses mezejét használják tájékozódásra. Német kutatóknak most sikerült kimutatni, melyik szervben rejlik ez a "hatodik érzék": a csőr felső részét fedő bőrben találtak egy összetett idegi struktúrát, amely kétféle vasoxidot tartalmaz. Ezek jelenléte és térbeli elhelyezkedése elegendő ahhoz, hogy a csőr iránytűként szolgáljon.
Sokféle állatfaj képes a mágneses tér érzékelésére, köztük rovarok, halak, kétéltűek, hüllők, madarak és emlősök. Ezek az állatok rendelkeznek ún. magnetoreceptorokkal, vagyis olyan érzékelőkkel, amelyek a mágnes térnek - elsősorban a Föld mágneses mezejének - a hatását idegi impulzusokra fordítják le.
Korábban általános volt az az elképzelés, hogy a fő ásvány, amellyel a mágneses mezőt érzékelni lehet, a magnetit. Azonban a legújabb vizsgálatok szerint, amelyek során Gerta Fleissner és munkatársai (Goethe Egyetem, Frankfurt) elektronmikroszkópos és röntgenelemzéssel figyelték meg a postagalamb csőrében levő mágneses vasásvány-kristályok megoszlását, más eredményt kaptak. Kimutatták, hogy - lágy- és keménymágneses tulajdonságaik révén - két vasásvány lényeges abban az érzékeny, nagyon specializált érzékelőrendszerben, amely biológiai magnetométerként funkcionálhat. (A keménymágneses anyagok a külső mágneses tér hatásának megszűnte után is megőrzik mágnesességüket, azaz állandó mágnesek. A lágymágneses anyagok ezzel szemben a külső mágneses hatás megszűntével mágnesességük túlnyomó részét elveszítik.) A vizsgált galambszövetekben a maghemit és a magnetit mindig megtalálható volt, egymáshoz való arányuk pedig stabilnak mutatkozott.
A vizsgált vasásvány-kristályokban a maghemit dominált, ez képezte kb. 90%-ukat, és csak 10%-uk volt magnetit. A 2-4 nanométeres magnetitrészecskék gyűrű alakban helyezkednek el, és a sejthártya belső felületére tapadnak. Ezzel szemben a maghemitkristályok szabálytalan kérget alkotnak hólyagocskaszerű vagy lapos, négyszögletes struktúrákon, amelyek kb. 10 mikrométer hosszúságú láncokat képeznek. A szerzők becslése szerint a postagalamb csőre kb. 85 nanogramm vasat tartalmaz.
A Pstagalamb.biz honlapról, Fogarasi József szerkesztő hozzájárulásával :
"E" kategória 3.
Ha a térképre nézünk és a két postagalamb nagyhatalmat, Belgiumot és Hollandiát vesszük szemügyre, területileg egy 30528 és egy 41526 km2 országot láthatunk, ahol kb. 40 illetve, 32 ezer postagalambász él és teszi áldásos tevékenységét. Nekünk a 93036 km2.-en 5500 tagunk van. Galambász sűrűség ott kb. 1 fő/ km2, nálunk 0.059fő/km2, vagyis 17 km2 ként van egy tagunk. Ebből, és még jó néhány szempontból az összehasonlítás hazánkkal,nem a legszerencsésebb gondolat. Azonban domborzatilag mind két ország teljesen SÍK vidéknek mondható. Ez viszont érdekes és fontos lehet
számunkra! A postagalambsport legeredményesebb nemzetei, legtöbb versenyüket(90%ban) sík vidéken rendezik. Vagy is a hegyeket, mint akadályokat nem kell madaraiknak kikerülni. A domborzati tényezők, szemben a magyar viszonyokkal(Pilis, Börzsöny, Cserhát, Mátra, Bükk, Zempléni hegység) nem befolyásolják versenyeik lezajlását. Egyik - másik legértékesebb útjaikon, (Barcelóna,Pau) jelen van ez a probléma, de St Vincent, Dax, St Sebastian, Jarnak stb. nincs ilyen helyzet. A rövid és középtávú, de a mai 500 km s hosszú távú
útjaikat is, mindet, földrajzi akadályok nélküli, szinte a térképen húzott
beröpülési vonal fölött, sík vidéken tudják le bonyolítani.
Minálunk ebből a szempontjából nagyon hasonló a helyzet a Siófok
Sz.fehérvár, Budapest, Vác, Hatvan, Gyöngyös, Mezőkövesd, Miskolc,
Sátoraljaújhely, és tőlük délebbre fekvő városok, Nyíregyháza és Debrecen tekintetében.
Ezért azt javaslom, hogy ott, ahol ez földrajzilag előnyös váltóztassuk meg a reptetési IRÁNYT, DÉLI re.
Legyen a mainál több és jobb lehetőség a kerületeken belüli és azok közötti
összehasonlításokhoz. Ha van jobb megoldás, márpedig sokak számára, egypár éven belül kínálkozik ez a lehetőség, akkor miért ne élnénk vele.
Természetesen mindig lesznek olyan tagjaink, akik valamely okból hátrányban vannak. A "demokratikus" (7/6) szavazások közepette, számukra teljesen igazságtalan helyzetet kell, hogy megéljenek, illetve szenvednek el ma is.
Abszolút igazságos megoldást találni lehetetlen. Ugyanakkor miért akarnának változtatni azok a sporttársaink, akik már jól megvannak röptetési irányukkal és élvezik annak mindenfajta előnyeit. Úgy gondolják, hogy sokan belenyugodtak már a helyzetükbe, hiszen nem morognak, elfogadják a mostani eredményeket.
Versenyeztünk mi, -- mármint magyarok -- Délről, és nem okozott problémát.
A távok pedig, Budapesthez mérve: Novi Sad 250 km, Belgrad 350 km. A Morava folyó völgyén tovább haladva Nis 520, Leskovác 550 km. Ezek a távok a kategória előírásoknak az egy kivételével - ami romokba hever - megfelelnek.
Amiért a fentieket leírtam az nem egyéb, mint igazságosabbá tenni az
összehasonlításokat, valamint több tenyésztő számára lehetőséget adni a sport kategóriákban való szereplésekhez. Ugyan is sok tagunk a földrajzi helyzetéből adódóan nem tud, - ezért nem is akar- megfelelő aktivitással bekapcsolódni a versenyzésbe. Elvan az egyesületében elért eredményekkel, az igazáért való küzdelmet hiábavalónak tartja, és azzal vigasztalódik, hogy az egyesületi verseny a legreálisabb. Néhány esetben - ellenszél hatására a
hegyeket más irányból kerüli ki minden madár - még igaza is van, amikor elér egy kerületi díjat vagy él helyezést.
Van itt még valami, amit meg kell, hogy említsek. Ez pedig nem egyéb, mint a kerületek - létszámok miatti, vagy más oka is van ?? - össze
kényszerítésének a kérdése. Jelenlegi berepülési irányokból az egyenlő
körülmények megléte sok helyütt nem jön, jöhet létre, mert valamilyen
hegység takarásában vannak az egyesületeik, ilyen a Dunakanyar is. Gondolom másutt is fenn áll ez a probléma.
Még egy kérdés! El hisszük e ott belül, magunkban, hogy egy 600 - 800 km-s (mit írok, ilyen már nincs is) de bármilyen távú verseny, amikor 1600 - 2100 m/p sebességgel repültek a madarak (pár, vagy öt-hat órás munka) az a jelölt táv értékének megfelel? Papíron igen, mert a szabály nem tesz különbséget,
de a lelkünkben mindig tudjuk, hogy ez nem volt az igazi. Mindenkinek
egyforma "nehézségű" út volt, hallom a választ. Sőt keressük a leggyorsabb verseny győztesét. Ki is mondjuk "úgy jöttek, mintha a szomszédból engedték volna", vagy "fedett pályás verseny" volt, és tenyésztünk, csak nehogy meleg és ellenszeles legyen a következő verseny, mert akkor padlóra kerül mindenki. Vajon miért?
A régi új irányból ez a kérdés is nagyon sok térségben rendeződne. A
térképet nézve - fogadatlan prókátorként ugyan - a miénkkel együtt, én ilyennek látom a Gyöngyös, Eger, Miskolc, Kazincbarcika, Encs, Nyíregyháza, Sárospatak, Kisvárda, Mátészalka térségét. Micsoda 600 - s utakat lehetne rendezni 6 - 7 ezres induló létszámokkal, egy kis összefogással. Még említeni sem merem ugyan ezt a lehetőséget a budapesti, Dunakanyar béli és a Hatvan és környéki egyesületek közös versenyzése esetén. Elérthetnénk a rövidebb távokon akár a 20, hosszabb utakon 10 ezres darab számokat is.
Ennek eredményeként, a galambász világ élvonalába kerülnének sport
kategóriás galambjaink, és egy úttal mi is a nemzetközi felfogás szerint - MODERN - postagalambász országgá válhatnánk. Csökkennének az átigazolási igények, az egyesületváltásos rafinációk. Remélhetően még többen ismernénk
el és becsülnénk meg egymás eredményeit, és egy úttal többen is lehetnénk.
"Krétás tanárúr" nyomán a Fórumról kölcsönözve köszönettel:. Postamúzeum ünnepi kiállításának szöveges anyagából:
A HÍRVIVŐTŐL A POSTAGALAMBIG
A galamb háziasítása – a régészek szerint – már a kőkorszaki ember idejében elkezdődhetett, de a galamboknak hír vitelére való alkalmazását évezredes homály fedi.
Leginkább az az elképzelés a legvalószínűbb, hogy hajdanában egyik uralkodó ellátogatott egy másik ország uralkodójához, ahol nagyon megtetszhetett a város különlegesen szép galambállománya. A vendéglátó uralkodó valószínűleg nagyobb mennyiségű galambot ajándékozhatott vendége számára, aki az ajándék galambokat saját városában azzal a céllal engedhette szabadjára, hogy helyet keresvén maguknak a tornyokban, el fognak szaporodni. Valószínűleg a szabadon engedett galambok, három tiszteletkör után visszarepültek távoli otthonukba. Ez adhatta azt az ötletet, hogy más alkalommal hírek továbbítására is felhasználják a kis szárnyasokat.
Az ásatások bizonysága szerint a Földközi-tenger medencéje körül élő népek igen fejlett galambkultusszal rendelkeztek, és sok helyütt olyan templomokat is kiástak, amelyek a mai értelemben vett galambdúccal is rendelkeztek. Feltehetően isteni jelképként tartották a benne lakó madarakat.
A galambok hírvivésre való felhasználásának legrégibbnek tartott bizonyítéka III. Ramses fáraó koronázási falfestménye (i.e. 3000) Medina Hubában, amelyen a fáraó a sceptummal és nyilakkal két oltár előtt áll, amelyekre Alsó- és Felső-Egyiptom koronái vannak feltéve. Az oltár mögött négy galambot eresztenek fel, mind a négy égtáj felé, hogy azok hírül vigyék a fáraó megkoronázásának hírét.
Az ókori történetírók és természettudósok munkáiban is sok esetben találhatunk utalásokat a hírvivő galambokra. Plinius feljegyezte: „ A galambokat fontos alkalmakkor, mint hírvivőt is használják, pl. amikor Decimus Brutus Mutinát ostromolta, a lábukra kötözték a levelet, és őket a konzul táborába indították.”
A római légiókat hordozható galambházakkal látták el, amelyeket az erre a célra készített harci szekereken és hajókon szállították. Ezek segítségével tartották a kapcsolatot egymással a seregek, és tették lehetővé a csata fordulatainak, az ellenséges hadak vonulásának időbeni jelentését, és az ezekre való gyors reagálás parancsának érkeztetését, amely a csata kimenetelére döntő fontosságú volt.
A hírvivő galambokat magánszemélyek is alkalmazták az ókorban. A kereskedők hajóik érkezéséről postagalambok útján értesítették az otthoniakat, akik a kirakodás megszervezésében így nem késlekedtek. A halászhajók tulajdonosai galambok útján értesítették a parti halászaikat a halrajok érkezéséről és vonulási irányáról.
Plinius Naturalis historia c. munkájában megemlíti az akkori (i.e. I. század) galambtartás és tenyésztés eredményeit és módszereit. A galambtenyésztőkről a következőket írja: „ Sokan vannak akik csupán a galambok iránti szeretetből olyanok, mintha bolondok lennének, tornyokat építenek nekik a házfedelekre, minden egyes példányról ki tudják mutatni, honnan erednek és milyen nemes származásúak.”
Feljegyzések szerint i.sz. I. évezredben a földközi tengeri államokban már kiterjedt galambposta állomások útján továbbították a gyorshíreket. A bagdadi kalifák idejére tehetjük az ókori galambposta virágkorát. Egyiptomban, Arábiában és Szíriában Nur Eddin uralkodása idején 80-100 km-enként álltak a galambposta állomásainak láncolatai. Természetes az is, hogy ezt a galambposta távközlési rendszert nemcsak az uralkodó hírszerzői, hanem busás pénzért magánszemélyek is igénybe vehették.
Az európai országok a keresztes hadak révén ismerték meg a hírvivő galambok nagy jelentőségét, és a keresztes hadak hozták magukkal és terjesztették el Európában a „perzsa hírvivő galambokat”.
A hírvivő galambok elterjedéséről hazánkban Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem c. eposzában állít emléket. Mindebből megtudjuk azt, hogy a középkori várharcokban galambok útján tartották a kapcsolatot az ostromlottak a külvilággal. Az említett eposzból az is kitűnik, hogy az ellenfél ismerte a híradásnak ezt a formáját, és megfelelően fel is készült rá, miszerint idomított vadászsólymokkal „elvágták” a várvédők információs „vezetékét”. (Mai szóhasználattal élve.)
A galambhírvivés legnagyobb megújhodása a századfordulónkra tehető, amikor újra és talán utoljára felhasználták a galambokat a háborús jelentések továbbítására. Ezeket a híreket már nem a régi hírvivő galambok, hanem a belga tenyésztők által kitenyésztett új galambfajta, a postagalamb szállította. Szinte hihetetlen nagyságrendű a hadi postagalambok száma. Az I. világháborúban részt vevő galambok számáról egy német hivatalos jelentésben ez állt: „Az 5. hadsereg 31 mozgó állomással, kb. 3500 galambbal, a 7. hadsereg 250 mozgó állomással kb. 22.000 galambbal, a C hadseregcsoport 35 állomással, kb. 5000 galambbal dolgozott. 1916 végén a nyugati fronton 450 állomás mintegy 100.000 postagalambbal teljesített szolgálatot. A postagalambok hírszolgálatra való felhasználása a nyugati fronton annyira szükségesnek mutatkozott, hogy 1917 májusra nemcsak a hadosztály és ezredparancsnokságokat, hanem minden zászlóalj- és századparancsnokságokat, sőt minden fontos megfigyelőállást, különösen tüzérségi megfigyelőt, postagalambokkal látták el. Egyetlen repülőgép nem szállhatott fel galambok nélkül, s egyetlen hadihajó nem hagyhatta el a kikötőjét, hogy postagalambokat ne vitt volna magával.
Az antant-hadseregben még a németeknél is nagyobb számú postagalamb írta fel magát a történelem lapjaira, hiszen mi sem természetesebb, hogy egy-egy különlegesen nagy teljesítményért „becsületrenddel” és az ország szokásainak megfelelő kitüntetést, sőt katonai rendfokozatot kaptak. A franciák leghíresebb hadi galambja, a 878-15. sz. „Fleuron” nevű, becsületrenddel kitüntetett galambja volt. Ezt a galambot Rajnol, a körülzárt Vauv erőd parancsnoka indította jelentéssel Vendunbe. Fleuron mérgesgáztól kábultan tért be a dúcába és a jelentés levétele közben kiszenvedett. Preparált tetemét a párizsi Dom des Invalides-ben helyezték el.
A leghíresebb angol katonai postagalambot, a 888-ast nemcsak számos kitüntetése teszi emlékezetessé, hanem az a tény is, hogy túlélve a háborút, kimúlásáig nyugdíjat élvezett és végül is katonai díszpompával temették el.
Nem élhette túl az angolok 2709. sz. galambja, amely a Menun-Road melletti ütközetből 9 mérföldnyi távolságra vergődött el súlyos sebesülten és feladata végeztével dúcának bejárója előtt múlt ki. Érdemkereszttel tüntették ki és tetemét a United Service múzeumában őrzik.
Az amerikaiak közel százezres hadigalambjai közül a „Cher Ami” tüntette ki magát és sok sebesülése ellenére teljesítette feladatát.
A II. világháborúban is részt vettek postagalambok, de ekkor már csupán speciális feladatokat hajtottak végre, mivel a híradástechnika fejlődése szükségtelenné tette a galambpostát. Különösen nagy szolgálatot a partizánok harcaiban tettek szárnyas kedvenceink.
Habár a hadászatban viselt szerepük révén ismertebbek a különféle galambtörténetek, azért számos más vonatkozásban is felhasználták a postagalambokat. Meggyőzően tartja magát az a sztori, hogy a Rotschild-ház a postagalamboknak köszönheti gazdagságát, ugyanis a napóleoni háborúk idején a csaták kimeneteléről három napos előnnyel értesült, mint a lóháton és hajón érkező futár által a kormány. Ennek tudatában olyan pénzügyi machinációkat folytattak, amely kizárta a véletlen lehetőségeit. (Mindez a mai értelemben annyit jelent, mintha valaki csütörtökön tudná meg, hogy milyen számokat húznak a p é n t e k i lottón!)
Az Alpesek vidékén, ahol a magas hegyek miatt a rádióadás árnyékolt, még manapság is postagalambokkal tartják a kapcsolatot az alpinisták.
Kis súlyú, de nagy értékű anyagok csempészésére is „kiválóan” alkalmasak a postagalambok.
Mivel a postagalambok felhasználása igen sokrétű lehet, ezért érthető az a tény, hogy a postagalambok országhatáron való átvitelét, minden állam tiltja, ill. engedélyhez köti.
Manapság a postagalambok tenyésztése újra fellendülőben van, de már nem az eredeti célokért tenyésztik őket, hanem egy igen nemes cél érdekében, a sportért. Egyének, egyesületek, körzetek és nemzetek versengenek azért, hogy kitenyésszék a kitartóan és gyorsan repülő különleges állatfajtát, a postagalambot. A mai postagalamb tenyésztők végső soron egy nemzetközi szervezetbe tartoznak és vetélkednek, tenyésztik kis kedvenceiket. Pilnius Garus írta 1950 évvel ezelőtt: „Sokan vannak akik csupán a galambok iránti szeretetből olyanok mintha bolondok lennének…” Sokan galambpalotát építenek, mások kis kalyibákban tartják galambjaikat, de egyben mind egyformák… ha a napi fárasztó munka után a galambok közé mennek, szinte kicserélődnek, és dehogy is bolondok, éppen ellenkezőleg… a civilizált, urbanizált életben a galambdúc az a sziget, amelyre azt mondhatjuk: „Vissza a természetbe!”. Ebben találkozik a ma embere a középkor, az ókor, vagy a kőbaltás kor emberével, aki szerette a galambot.
Ma már nem tiszteli senki szentként a galambot és nekünk postagalamb tenyésztőknek mégis szent, hiszen a mi barátunk a béke jelképe, és ennél szentebb a ma embere számára semmi sem lehet.
Haász Ferenc
Gáspár István írását: A legenda születése-IIPDF formátumban- olvashatják, képekkel illusztrálva !
A LEGENDA SZÜLETÉSE II.
A „BENIS” GALAMBOK
Tisztelt Sporttársak!
Vannak galambok amelyek történelmet csinálnak egy ember, egy egyesület egy város vagy jelen esetben egy régió életében!
A „MATYI” hímről már szóltam,
de azóta sok információhoz jutottam vele kapcsolatban, mert kiderült, hogy még több helyen volt és ott is maradandót alkotott, de ezek az emberek nem jelezték felém, hogy náluk is volt, pedig az 522-s megérdemelte volna! Azért is említettem ezt meg, mivel a BENIS galambok és a MATYI hím szoros „tenyész” kapcsolatba kerültek egymással!
Tudom a történet már elég régi, de úgy döntöttem, hogy akkor is megcsinálom! Megcsinálom, mert ezen galambok iránti tisztelet és becsület azt kívánja, hogy mielőtt feledésbe merülnének, talán utolsóként, megemlékezzek róluk! Sokan hallottak a „BENISEKRŐL”, most meg tudhatják kik is voltak Ők valójában!
Ezek a galambok 70-80-s években magasan megelőzték korukat és még most is nagyon sok galamb ereiben csörgedezik a vérük, 30 év után is!
Legsikeresebb volt velük a HÁROMSZOROS KERÜLETI BAJNOK
MOLNÁR II. JÓZSEF, aki jelenleg nem versenyzik, de még sok galambja van ebből a vérből, hiszen ezeknek köszönheti a bajnokságát!
Ő segített és látott el információval az írással kapcsolatban!
A történet 1972 nyarán kezdődött!
Mielőtt rátérnék a történetre leírom, hogy milyen párakból adott, mivel a sz. lapokon még dolgozunk, hogy olvashatók legyenek!
1552 kkcs hím SANDA x FRUZSINA
1546 kék tojó SIMSON x FAVORIEKKE
???? sk tojó SÁMÁN x MARCELLA
???? sk hím ÖRDÖG x SZIRÉN
A részleteket később!
Molnár II József néhány szuper galambja ízelítőül, ezek voltak az igazi Symons típusú galambok! A képek kb. 30 éve készültek!
A LEGENDA SZÜLETÉSE II.
A -BENIS GALAMBOK
A történet 1972 nyarán kezdődött mikor is GÁL Imrén keresztül kért Molnár Benedek fiatalokat Ankertól!
Tudni kell, hogy GÁL Imrét régi barátság fűzte össze Ankerral, mert a hírek szerint sokat segített a tiszafüredi költözésekor, mivel Ő volt az állomásfőnök és állítólag a nyílt pályán megállította a vonatot addig, amíg átpakoltak mindent, köztük a galambokat is! Ezt a segítséget Anker nagyra értékelhette, mert küldött négy párhónapos őszi fiatalt, amelyek az akkori "német" típusú galambokhoz mérten - azt mondták - elég csenevészek voltak! Én később láttam őket, de már nem emlékszem, hogy néztek ki!
Mind a négy félig Symons származású galamb volt, ezt akarta vezér vonalnak és a másik felét is szuper galambok alkották! A származási lapokból ki lehet keresni, én bevallom csak hírből ismerem Őket!
Ezeket Beni a leírtak szerint tette párba és szaporította a fiatalokat! Érdekes módon azok már küllemre kicsit szebbek, de jó felépítésű galambok lettek! A két párból kelt első fiatalokat az utasításnak megfelelően össze tette egymással és akkor jöttek ki a jobbnál jobb galambok! Kiderült, hogy ezek nagyon koránérő, minden távon gyors, akaratos, küzdeni tudó remek galambok lettek! Hogy ez tudatos volt-e ez a párosítás, nem tudom! Aki mélyebben foglalkozik a tenyésztéssel, lehet, hogy a származási lapokból választ tud adni a kérdésre!
A küllemük kicsit javult, igazi wringerek voltak, mondhatni még így is csak közepesen tetszetős külsővel rendelkeztek!
Kövesdre 1975 nyarán kapta az első tokos fiókát Nyitrai János, de mire hazaértek Füzesabonyból Molnár II Józsefnél kötött ki! A 407-s öreg gyűrűt kapta és a következő évben a főbajnokságban öt fészektollal ÖT egyesületi ELSŐ díjat szállt és 5200 km-t repült össze! Szuper galamb lett belőle! (kép)
Benitől egy dúc berendezésének elkészítése fejében Molnár II sok galambot kapott, köztük a "lengyel gyűrűst" amiből élete egyik legjobb galambja lett! Ezeket a galambokat a négy eredeti Anker unokái költötték és ezekkel ( 7 db) nyert HÁROM KERÜLETI BAJNOKSÁGOT!
Ezt a tenyészpárat sokan megakarták venni, de Beni nem adta el!
Ki is volt ez a Beni? Egyszer kértek tőle két tokos fiatalt, azt mondta 800 ft, a vevő sokallotta és annyiért nem kell, fogta a fiókokat és kidobta a kutyának, mondván neki kellett és nem volt sok! Nehéz ember volt nagyon, már több mint tíz éve meghalt, Gál Imre tavaly halt meg!
Hogy, hogy nem egyszer Gáspár József szólt, hogy menjünk át abonyba a tenyészpárért! Sárga Wartburgba be és tűz, meg füst ami a csövön kifért!
Ha jól emlékszem 3200 ft volt az áruk, ez bő kéthavi fizetésnek felelt meg!!! Boldogan és büszkén mutogatta az új szerzeményeket irigy pillantások kíséretében!
Ezek a galambok abban az időben toronymagasan kiemelkedtek a mieinktől! És még akkor az özvegyezésnek csak hírét hallottuk, pedig lehet, hogy ezeknek az kellett volna! Mire lettek volna képesek özvegyen, nem tudjuk meg soha!
Gáspár Józsefnél szaporodtak, sokasodtak és sok ki is került tőle, így pár év kellett csak és szinte mindenkinél volt belőle! Ez volt az az időszak amikor a hatvani nagyokkal - ARADI, DUBA, HARTMAN, LEKLI - feltudtuk venni a versenyt!
Legkiemelkedőbb fia ennek a párnak a sok közül 8432 kk hím volt, ami kétszer volt ORSZÁGOS SPORT ELSŐ galamb és egyszer az életteljesítményt is megnyerte több mint 25 ezer km-rel! Nem semmi!
Murányi Marcinál, Molnár Tibinél és nálam is ezek képezték az állomány alapját! Igazi betörhetetlen, akaratos egyéniségek voltak! Megjöttek 800 ról esőben és másfél óráig nem mentek be!
Félszemmel mindig az embert nézték, az etetőhöz csak ímmel-ámmal mentek, hogy pár szemt felkapjanak abból amit a többiek kivertek! Vadaknak tűntek ezért sokan nem szerették Őket!
Keresztezve is ontották a sampionokat, meg a díjnyerőket és itt lépett be a MATYI hím, aminek a munkásságát már ismerjük! Majd később a herédi Szabó galambok, de ez már egy másik történet lesz!
Amíg ezek a galambok tudták tartani magukat Mezőkövesd csillaga fent ragyogott, de ezekből sajnos lassan kifogyunk és jöttek a modern, újszerű, nagy származású egyedek, amelyeknél már a remény is haldoklik! Azóta a csillagunk, hagy ne mondjam!
Sajnos ebbe a hibába estünk bele sokan, ti kerüljétek el, ha lehet!
Az FCI (Nemzetközi Postagalamb Szövetség) két verseny megrendezését tervezi az Oilimpia évében, Londonból és Berlinből.( Karancstól kölcsönözve)
Az Fci ez évi ülésén határozott két Olimpiai Verseny megrendezéséről 2012-ben. A két feleresztéssel, melyek a nyilvánosság előtt zajlanak, szeretné ismertté tenni a postagalambsportot az egész világ előtt. Felveszi a kapcsolatot a Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal (IOC) is az együttműködés érdekében. A lobby tevékenység hátterében az Olimpiai Nyárijátékok állnak, melyet 2012-ben Londonban rendeznek meg.
Az FCI az Olimpiai Versenyek megszervezésére és kivitelezésére egy munkacsoportot hozott létre az alábbi FCI vezetőkből: Sportügyi vezető:Bárdos István FCI alelnök; Titkárság: Martha van Geel asszony (Hollandia); Pénztáros: Dr. Jean Pierre Nell (Svájc); Menager nyugateurópa: Piet van Gil (Hollandia); Menager Keleteurópa: Pethő Attila; Feleresztés vezető London: Brian Tattersall (Anglia), Berlin: Werner Damerow (Németország).
Részvétel
Részvételre jogosultak mindenekelőtt az FCI Tagországok. Egy áttekintést a távolsági zónákról, láthatnak a két európa térképen. A körök jelzik az egyes zónák határait. Azok az FCI tagok, akik nem Európában élnek, vagy azok az európai tenyésztők, akik a távolsági zónán kívül esnek egy, a zónán belül élő tenyésztővel együtt vehetnek részt a versenyen. Az egyes Szövetségeknek az a feladata, hogy hozzanak létre egy bizottságot, ami felelős a részvétel megszervezéséért. A részvételi díj fizetésére számozott, 15 EU-os tikettek lesznek kiadva. A Londoni Olimpia-Verseny a Nyárijátékok megnyitójának napján lesz megrendezve, míg Berlinben a galambok 2012. o7. 28-án lesznek feleresztve. A legkissebb távolság 150-km. A zónák: 150-300; 300-500; 500-700; és egy zóna 1000 km-felett. A dijazások a zóna besorolás szerint lesznek megállapítva. A 15 EU nevezési dijakból befutott összeg 50 %-a pénzdíjakra lesz kifizetve, a másik 50 % a költségek fedezésére használható fel (szállítás stb). A keletkezett nyereséget a rendezők az FCI ifjusági munka szervezésére forditják.
A pénzdíjak a zónákba beérkezett összegből lesznek felosztva.
1. dij 30 %; 2. dij 20 %; 3. dij 15 % a mindenkori zóna bevételből. Zónánként az első 25 galamb lesz dijazva. További dijak lesznek kiírva az első öreggalambra, az első évesgalambra. Fiatal galambok, csak az 1. és 2. zónában versenyezhetnek. Minden eddig jóváhagyott elektromos rendszerrel lehet versenyezni, de valószínű, hogy minden galamb szárnyára kerül egy titkos bélyegző. Amenyiben az Olimpiai Versenyek pozitív eredménnyel zárrulnak, akkor 2013-ban lehet folytatása. Számitásba jöhetnek más feleresztési helyek, amit azonban többen csak Európában tartanak lehetségesnek. Az FCI Versenybizottsága a versenyek előkészítéséről folyamatos tájékoztatást fog adni.
Ford. Varga Antal
Dr. Schindler lapjáról mazsolázva:
A szervezett galambtenyésztés története Magyarországon
*
Magyarország egyik legrégebbi sportszerveződése a galambásztábort integráló két Szövetség, amelyeknek több mint 10.000 tagja van és kb. 2 millió regisztrált galambot tartanak nyilván.
*
A galambok közös ősétől, a szirti galambtól a mai röp-, dísz-, posta- és nagytestű alakgalambok kialakulásáig igen hosszú, áldozatos tenyésztői munka révén jutottunk el. Intenzív fejlődés ezen a téren az 1800-as években kezdődött. 1870-80 között alakultak meg az első egyesületek, majd 1882-ben megalakult a Magyar Galambtenyésztők Országos Egyesülete. 1936-ban, Németországban a világkiállításon, magyar galambokat mutattak be nagy sikerrel. A két világháború a magyar galambtenyésztésre is rányomta bélyegét, a tenyészetek jórésze elpusztult, szétszéledt. 1957-ben Bécs – Budapest kiállítás szervezésére került sor, majd 1958-ban a postagalambász tábor a postagalambok versenyeztetésének speciális igény- és feltételrendszere miatt kivált az eddig egységes Egyesület irányítása alól, majd önálló Szövetséget hozva létre kezdte meg működését. 1964-ben Lipcsében figyelemre méltó nemzetközi sikert értek el díszgalambjaink. 1982-ben Magyar Nemzeti Kisállatkiállítás és Európa-Galambkiállítás került megrendezésre Budapesten. A Magyar Galambtenyésztők Szövetsége 2002-ben ünnepelte fennállásának 120 éves évfordulóját. Ebben az évben tenyésztői 62 különböző fajtát tenyésztettek, és több száz tonna vágógalambot érékesítettek. Ma a Magyar Galamb és Kisállattenyésztők Országos Szövetségének tagjai röp-, dísz-, nagytestű alakgalamb és un. vegyes szakosztályba tömörülnek. A jövőben e Szövetség egyik legfontosabb feladata a 35 „magyar gondozású” fajta szakmai érdekképviselete.
*
*
A haszongalamb tartásnak is komoly kultúrája van Magyarországon, amely az 1960-as évekig nyúlik vissza. A világon kevés helyen foglalkoznak nagy mennyiségű galambhús előállításával, így Magyarország is jelentős szerephez jut a világban. A galamb húsa különleges íze, zamata, magas fehérjetartalma és könnyű emészhetősége miatt nagy gasztronómiai élvezetet nyújt.
*
A magyar postagalambsport és hírszolgálat szakmai fejlődése szintén 1882-ig nyúlik vissza a Columbia Magyar Galambtenyésztők Köre megalakulásáig. 1886-ban szervezték az első magyar postagalamb versenyt. Az I. világháborúban fontos hírszerzési feladatokat láttak el a postagalambok. 1939-ben a kölni kiállításon a magyar galambok 2. helyezést szereztek. A II. világháború alatt sikerült a postagalambok „kétirányú” hazatérési képességét kifejleszteni. 1948-ban Londonban megalakult a Nemzetközi Postagalambsport Szövetség (FCI), melynek Magyarország 1957-ben lett tagja. 1970-ben Európa számára Anker Anlfonz már nemzetközi hírű szaktekintély, hazánkban figyelemre méltó eredményekkel rendelkezett. 1982-ben a Szövetség fennállásának 100. évfordulóján Magyarország nagy sikerű Spartakiádot szervezett. 1985-ben a Maraton Klub megrendezte első 1000 km-es versenyét. Az 1990-es évek elején elindult az első magyar helyszínű nemzetközi postagalamb teszttelep működése (Anker Alfonz Nemzetközi Postagalamb Teszttelep – Kaposvár), ezt több hazai teszttelep létesítése követte. Az 1994-es rostocki verseny fődíja egy személyautó volt, ezzel meghonosodott a komoly pénzdíjas versenyek sora Magyarországon. 2001-ben a dél-afrikai nemzetközi teszttelepi megmérettetésen a magyar postagalambászok csapat világbajnoki címet nyertek! 2002-ben a Szövetség fennállásának 120. évfordulóján Hajdúszoboszlón nemzetközi elismeréssel záruló teszttelepi versenysorozat zajlott, amelyet 2003 után 2004-ben is megrendezhetett a Magyar Postagalamb Sportszövetség.
A galambok elhelyezése
A galambdúc telepítési körülményei:
*
Magyarországon uralkodó az észak, észak-nyugati széljárás ezért optimális déli, dél-keleti fekvéssel megépíteni a dúcot a huzat és a levegővel terjedő betegségek megelőzése érdekében. Fontos tényező a más dúcoktól való távolság. Nem előnyös, ha több dúc igen közel van egymáshoz, mert nagyobb a galambállományok keveredésének a veszélye, ami fokozza a kontakt és levegővel terjedő betegségek átvitelét. A takarmánytárolók, rétek, szántóföldek, erdők közelsége is fontos azért, mert a dúcba nagyobb eséllyel juthatnak fertőzést közvetítő rovarok (pl. alombogár, ami vírusokat, baktériumokat, gombatoxinokat közvetíthet) rágcsálók (pl. gondoljunk az egér paratífuszt közvetítő szerepére), vadmadarak (pl. veréb, gerle, amely szintén számos kórokozót terjeszthet). Nem elhanyagolható, hogy a szántóföldeken végzett növénytermesztéshez társuló vegyszerek használata is komoly veszélyforrás, valamint a honos ragadozómadarak is sok sérülést tudnak okozni. Az ilyen környékek közelében épített dúcoknál fel kell készülni a téli és tavaszi zárt tartás lehetőségére, amely megfelelő méretű volier-rendszer építésével oldható meg. A természetes vizek, szennyvizek közelségének ismerete is lényeges egyes fertőző betegségek terjedése szempontjából. A postagalambok berepülési ill. a vadmadarak vonulási útvonalai azért fontosak, mert a vadmadarak magyarországi pihenőhelyein leszálló postagalambok olyan egzotikus betegségekkel is fertőződhetnek, amelyek országunkban ismeretlenek.
*
Dúchigiéniai szempontok miatt fontos tudnunk, hogy a kerti, padlástéri, mellékhelyiségekre épített dúcok eltérő adottságokkal rendelkeznek. A földre épített kerti dúcok kezelése, rendben tartása egyszerűbb, de általában nyirkosabb, párásabb a dúc levegője, ezért jobban kell figyelni a higiéniára. A padlásokon épült dúcok általában szárazabbak, itt viszont röpgalambjaink a meleg miatt hamarabb formába lendülnek, ami a versenyszezon végi eredményeinket befolyásolhatja. A hőmérséklet szabályozása és a szellőzés biztosítása nehezebb, a galambok kezelése körülményesebb (takarítás, fürdetés, szállítás), viszont kivitelezése olcsóbb. A két tipus közötti átmenetet képezik a kerti melléképületekre épített dúcok, amelyek az előbbi két típus előnyeit hordozzák.
*
A tetőszerkezetnek hő - és nedvszigetelőnek, jól szellőzőnek kell lennie, ezért optimális a cserépfedés, amely szellőző - és világítócserepek használatával optimális burkolatot jelent. Fontos, hogy a falak szintén jó hő - és nedvszigetelőek, takaríthatóak, fertőtleníthetőek legyenek (pl. megfelelő a tégla vagy fa és kőzetgyapot). Optimális a rácspadozat vagy a padlófűtéses fapadozat, amely száraz, pormentes, de megfelelő a 2 cm vastag préseltlemez alkalmazása is. A padozatra a falak széléhez 45 fokos szögben állított 10 cm-es deszka porfogóként szolgál, amely megakadályozza a dúc levegőjének és az itatóknak a porszennyeződését. Télen ajánlott a padozat alomanyaggal való borítása pl. borsószalmával. Csatorna alkalmazása célszerű, amelyet lombfogó rácshálóval kell fedni, hogy a galambok ne tudjanak beleinni. A szellőzőket a padozat magasságában és a tetőszerkezetbe célszerű építeni, hogy a megfelelő oxigénellátást, pormentesítést és páratartalom szabályozást meg tudjuk oldani. Az ablakok feladata, hogy a maximális fénybebocsátást szolgálják, amit redőnnyel vagy sötétítő függönnyel célszerű szabályozni. Ez főleg az özvegy módszerrel röptető postagalambászok számára ajánlott. Legfontosabb a galambok telepítési sűrűsége. Minimum 1mł-t kell biztosítanunk páronként, ha ettől több galambot tartunk, számíthatunk az indikátorbetegségek megjelenésére. A megvilágítás szempontjából azt lehet mondani, hogy minimum az újságolvasáshoz elegendő fény legyen a dúcban nappal. A dúc jó szellőzése elengedhetetlen a friss oxigén ellátás, pormentesség és az optimális páratartalom szabályozása miatt, de fontos, hogy ne legyen huzat a dúcban, amit egy egyszerű dohányfüst-próbával ellenőrizhetünk. A galambok optimális hőigénye 5-28 C között van, ezért ezt télen-nyáron biztosítanunk kell.
*
A galambházainkat a tartott fajta igényeihez igazodva tervezzük meg. A dúcok alapméretei: belmagasság: 1.9-2.1 m, szélesség: 2-3 m, mélység: 2-2.5 m. Fontos, hogy rendelkezzünk legalább egy volieres (volier: a dúccal összefüggésben álló 2x2 cm-es lyuksűrűségű 5 oldalú rácsháló, amely a föld felszínétől legalább 0.5 m-re felemelt, a dúc kijáratához rögzített, a dúccal közel azonos méretű építmény) tenyészdúccal, amelyben az értékes tenyészegyedeket úgy tudjuk elhelyezni, hogy azok szabadon járhatnak ki a volierbe, napozhatnak, fürödhetnek, párosodhatnak, viszont nem kell tartanunk a ragadozók támadásától, a rágcsálóktól és a vadmadaraktól. Rendelkeznünk kell továbbá egy fiatalok dúcával, amelyben rendszerint csak un. „lepkeülőkéket” vagy ülőszekrényt helyeznek el, melynek a cellamérete kb. 25x25 cm, valamint a fajta igényeihez alkalmazkodó „fő” dúccal. Ez pl. a röpgalambokat vagy postagalambokat tartó tenyésztők esetén jelentheti a versenygalambok, ezek közül is a tojók és a hímek külön dúcrészét is. Fontos lenne egy elkülönítő dúc alkalmazása is, ahol a kezelésre szoruló, karanténozott galambokat a többitől elkülönített helyen tudjuk tartani.
A galambházhoz tartozó kellékek:
*
fészekberendezések optimális mérete 80x40x40 cm-es. Anyaga általában préseltlemezből készül. Almozásra megfelelő a faforgács vagy széna. A fészekfülkékbe fészektányért kell helyezni. Ez általában gipszből vagy műanyagból készül. Ebbe a galamb maga hord fészekanyagot, ami kb. 10-15 cm-es gallyakból áll, de mi magunk is pótolhatjuk ezt faforgáccsal, szénával vagy szalmával. Az etetők szempontjából fontos, hogy az állomány létszámának megfelelő méretű, takarítható, fertőtleníthető berendezéseink legyenek. Az itatók közül a műanyag itatók kevésbé algásodnak, tisztíthatók, dobogóra helyezve kevésbé szennyeződnek. Az ásványianyag-tartóban vagy grittetetőben az emésztéshez nélkülözhetetlen ásványianyagokat tudjuk folyamatosan biztosítani. A fürdető edények, amelyek mélysége legalább 10 cm. A galambok dúcból való ki-berepülését biztosító bejárók. A galambtenyésztők fontos kiegészítő kellékei a szállító rekeszek, amely fából, vesszőből, fémből, műanyagból készülhetnek.
A galambok tartása, gondozása
Galambtenyésztés-tartás főbb elemei
*
A tenyészdúc jellemzői: Az 1 mł / pár telepítési sűrűség megléte kardinális kérdés a tenyészdúcban, amelyben biztosítanunk kell a friss levegőt, megfelelő mennyiségű oxigént, a természetes fény jótékony hatását. A dúcnak száraznak kell lennie, amely könnyen, hatékonyan takarítható, fertőtleníthető. Mindezek mellet nagyon fontos, hogy a tenyészdúcban olyan fészekrendszert hozzunk létre, amelyben tenyészgalambjaink kényelmesen fel tudják nevelni fiókáikat. A 80x40x40 cm-es, középen és elöl 2 cm-es rácsméretű pálcákkal osztott fészekfülkék jól használhatók. Ezeket 4 sorban és 5 oszlopban helyezzük el. Az alsó fészeksor 50 cm-re legyen a földtől. A tenyészdúc elengedhetetlen tartozéka a volier, ami optimális esetben 2x2 cm-es rácsos kivitelű, a föld szintjétől elemelt, a tenyészmadarak számához igazodó méretű, könnyen fertőtleníthető. Szükséges egy külön dúcrész, amely a tenyészidőszak kezdete előtt a párjuktól elkülönített tojók számára szolgál. Ez a dúcrész meglehetősen puritán felszereltségű, csak ülőkék, egy etető, egy itató és egy grittetető a tartozéka. A leválasztott 28-30 napos fiatalok elhelyezésére külön dúcot tartsunk.
*
A sikeres tenyésztéshez természetesen szükség van az egészséges tenyészgalambokra, amelyeket az előző év tenyésztési tapasztalatai, valamint az évközi ill. a téli pihenőidőszak alatt gyűjtött tapasztalataink alapján szelektáltunk. Csak a paramyxo-vírus, szalmonellózis és himlő vírus ellen vakcinázott galambokat célszerű tenyésztésbe fogni.
*
Szükség van továbbá a saját érvényesíteni kívánt szempontjaink szerint megfogalmazott tenyésztési célokra ill. a tenyésztési tervre, amelynek ismeretében a párosítás ideje alatt szakszerűen, megfontoltan tudjuk irányítani a folyamatot.
*
A párosítás optimális ideje általában minden évben február, március hónapra esik.
*
A pároztatás előkészítéséhez hozzátartozik a tenyészgalambok felkészítő takarmányozása a párosítás előtti 2-4 héttel, ami azt jelenti, hogy a nemek szerint külön dúcban elkülönített galambjaink számára visszafogott mennyiségben, de minőségében kifogástalan takarmányt biztosítsunk. Főleg fehérjében gazdag takarmányt etessünk (kukorica, hüvelyesek, köles, cirok, olajos magvak, stb,), amit A-, D-, és B-vitaminokkal és ásványi anyagokkal egészítsünk ki, mert ezek rendkívül hatékonyan javítják a kelési arányt, a fiatalok életképességét, valamint a tenyészgalambok is jobban bírják a nevelés terheit.
*
Ne feledkezzünk meg a tenyészdúc és a fiatalok dúcának szezon előtti szigorított fertőtlenítéséről (perzselővel kiégetni, klórmésszel kimeszelni, majd speciális fertőtlenítő oldattal kipermetezni)!
*
A pároztatás napján célszerű az egész napunkat a dúcban tölteni. A kijelölt párokat a kétrészes fészekfülkékbe helyezzük el. A jól felkészített párok 4-5 nap alatt fészekre szoktathatóak, a tojásrakás is egy-két nap differenciával a 8-10. napon megtörténik.
*
A tojások ellenőrzését feltétlenül el kell végeznünk. Különös tekintettel kell lennünk a vékony, rücskös, vércsíkos, lágy héjú tojásokat tojó galambjainkra. Ezeket az adatokat jegyezzük fel, mert a következő tenyészszezonra fontos információkat adhatnak. A fészküket kifejezetten jól védelmező, a kondíciójukból nem vesztő galambok mindig jó tenyészanyagot jelentenek.
*
A kotlás 17-18. napján kikelő fiatalok ellenőrzése hasonlóan fontos feladat. A kelésgyenge fiatalokat selejtezni kell.
*
A kikelt fiókák növekedési erélye szinte hihetetlen, hiszen a születéskori testtömegüket választási korra megharmincszorozzák! A fiatalok első tápláléka a begytej, ami a behabart vajhoz hasonló állagú, vitaminokban, ásványi anyagokban, fehérjékben, immunanyagokban gazdag táplálék. A fióka életének első hetében a begytej az egyetlen energia és fehérje forrása. Később már többé-kevésbé emésztett takarmányrészek is keverednek a begytejjel. A kisgalamb takarmánnyal való ellátásában egy hetes koráig főleg a tojók vesznek részt. Ezt a feladatot a 2. héttől egyre inkább a hímek veszik át. Ez érthető is, hiszen a kéthetes fiókák mellé a tojó már letojja a következő tojás-generációt.
*
A tenyészgalambok vitamin és ásványianyag ellátását folyamatosan biztosítanunk kell. A mindig friss, tiszta ivóvíz is elengedhetetlen, hiszen a fiókák csak a szülőktől kapják e tartalékokat.
*
A 28-30 napos fiatalokat külön a számukra előkészített dúcba helyezzük. Az ő takarmányuk nagy mennyiségben tartalmaz aprómagokat, mert ezek ízletesek és táplálóak is. A fiatalok vitamin- és ásványianyag pótlásáról mindig gondoskodni kell. Előfordulhat, hogy a fiatal galambunk nehezen tanulja meg magától, hogy hogyan kell innia az önitatóból, ezeknek a madaraknak kezdetben segítenünk kell.
*
A galambok téli pihenő időszak előtti selejtezését különböző szempontok szerint el kell végezni (egészségi állapot, tenyészérték, teljesítményérték, galambház méret, tenyészállatok száma, stb.), hogy a dúcban már csak a jövő generációja maradjon.
*
A sikeres tenyésztés alapeleme a tenyészállatok és a született utódok nyilvántartásba vétele, törzskönyvezése. Jelenleg a galambok törzskönyvezése, a pedigré nyilvántartása a tenyésztő feladata. Az egyedi jelölés alapja a lábgyűrű, amely a galamb fajtájának megfelelő méretű, zárt fém vagy műanyag jelzőgyűrű, amelyen egyedi azonosító szám található. Ezeket a gyűrűket a két galambász szövetség adja ki, regisztrálja. A Magyar Postagalamb Sportszövetség a gyűrűkhöz tartozó, azok kódszámával megegyező számú, tulajdonjogot is igazoló kártyával együtt adja ki a lábgyűrűket. Ezeket a jelzőket a galambok 8-12 napos korában kell a galambok lábára húzni, amely a növekedés során többé már nem távolítható el csak a gyűrű maradandó károsodásával, megrongálásával. Tartós egyedi megjelölés érhető el a galambok microchip-el való ellátásával is. Ezek a microchip-ek tartós használat során sem okoznak szöveti irritációt, eltávolításuk csak műtéti úton lehetséges, behelyezés után szabad szemmel nem láthatók, nem tapinthatók, csak speciális leolvasó készülékkel azonosíthatók. Használatuk csak a szövetségi gyűrűkkel együtt érvényes, drágák, de a jövő egyedi jelölésének eszközei lehetnek. A naposcsibepedigré-jelzők kis számozott alumínium lapok, amelyeket a galambok egyik szárnyredőjének bőrébe kell helyezni. Ezek a jelzők csak a törzskönyvi munka segédeszközeként használhatók, az állatok származásának igazolására nem alkalmasak, mint ahogyan a színes fém vagy alumíniumból készült jelzőgyűrűk sem. Ezen kívül számos tenyésztő alkalmaz un. névgyűrűket, amely a galamb tulajdonosának legfontosabb adatait tartalmazza (név, cím, telefonszám, stb.).
*
A galambok tartása gondozása során az egyik legfontosabb feladatunk a galambok optimális takarmányozásának biztosítása. A takarmányozás galambjaink lét- és termelőszükségleteinek kielégítését szolgálja, ezért mind mennyiségében, mind pedig minőségében arányban kell állnia a galambjainkkal szemben elvárt teljesítménnyel.
A galamb emésztőrendszere viszonylag rövid, így a takarmány rövid ideig van a béltraktusban, így az emésztés hatékonysága kicsi. Ezért koncentrált, energiában, fehérjében, zsírokban stb., gazdag jó minőségű, megfelelő mennyiségű takarmányt igényelnek. A béllakó hasznos baktériumoknak az emésztésben betöltött pozitív szerepe döntő. A szénhidrátok a galambok számára is elengedhetetlen energiaforrások. A szénhidrátok mellett igen fontosak a fehérjék, amelyek az „élet építőkövei”! Anyagforgalmuk jelentős hormonális kontroll alatt áll. A zsírsavak szervezetbe jutásának jelentőségét példázzák az esszenciális zsírsavak hiányában fellépő egészségügyi problémák.
Elõször az Úr üzent Noénak postagalambbal; az amerikai vadnyugat meghódításakor a galamb életet mentett; ma valódi hobbinak számít a postagalamb-tenyésztés
"Negyven nap múlva kinyitotta Noé a bárka ablakát, amelyet csinált, és kiengedett egy hollót. Az újra meg újra kirepült, meg viszszatért, amíg föl nem száradt a víz a föld színérõl. Kiengedett egy galambot is, hogy lássa: vajon leapadt-e a víz a föld színérõl. De a galamb nem talált helyet a lábának, hogy leszállhasson, ezért visszatért hozzá a bárkába, mert víz borította az egész föld színét. Õ pedig kinyújtotta a kezét, megfogta és bevette magához a bárkába. Várakozott még újabb hét napig, és ismét kiengedte a galambot a bárkából. Estére megjött hozzá a galamb, és ekkor már egy leszakított olajfalevél volt a csõrében. Ebbõl tudta meg Noé, hogy a víz leapadt a földrõl." (1 Mózes 8,6-11.)
Postagalamb történelem
( "Krétás")
20.000 DÍJKILOMÉTER UTÁN
Bűvös határt lépett át nagyszerű teljesítményével az A-2-15-58-21. számú vörös hím. Méltán lehet büszke e galambra tenyésztője, Molnár Károly sporttárs. Ez az eredmény magyar rekordnak számít.
A 21-es vörös 8 év alatt érte el ezt az eredményt. Egy évben - gazdája lakásváltozása miatt - nem versenyzett. Ez az 1967. év volt. Ennek ismeretében még jobban becsülhetjük ezt a galambot, hiszen ekkor már 9 éves volt. Új dúc következett, és 10 éves korában, új otthonából indult, hogy teljesítse a 20.000 kilométerhez még hiányzó távolságokat. Sikerült! A 21-es versenyzői pályafutása alatt 65 versenyen vett részt. Ebből 43 alkalommal lett helyezve. A különbség mintegy 10.000 díjkilométernek felel meg, így ha statisztikát készítünk eredményéről, azt mondhatjuk, hogy kb. 66%-os sikerrel szerepelt. Évente mintegy 8-9 versenyen vett részt, és ebből 6 alkalommal került listára. Bámulatos!
A két véglet: 1965-ben csak két esetben ért el helyezést, viszont 1962-ben a lehetséges 8 versenyből 6 alkalommal volt "listás". Méghozzá mindig 10%-on belül. Elnyűhetetlenségére jellemző: 1963-ban alighogy hazaért Halle-ból, máris újból kosárba került. Az új feladat a lengyelországi Poznan volt. Más irány, még nagyobb hegyek. Ezen a versenyen kerületi 10. volt.
Küllemre is tetszetős. Az 1962. évi Országos kiállításon 90.16 pontot kapott.
Fiai nagyon gyorsak, de érdekes módon elsősorban csak rövidtávon állnak helyt. Unokái viszont, minden jel szerint, hasonló értékűek lesznek mint a nagyapa.
És most a tenyésztőé a szó: "1964-ben elsőként jelentkeztem a 21-es madarammal a 10.000 díjkilométeresek klubjába. Akkor célul tűztem ki, hogy a 20.000 kilométert mindenáron megszereztetem vele. Kétségtelen, hogy kíméletlen utaztatás következett, de sikerült a tervem. Nagyon örülök az eredménynek, mert évek óta a 21-es a kedvenc galambom. Jobban örülök a sikereknek, mint az 1966-os kerületi csapatbajnokságomnak, mert kerületi bajnokok minden évben jónéhányan vannak, de 20.000 díjkilométert megtett galamb nemigen adódik a mi utaztatási viszonyaink között."
Mi pedig az egész magyar postagalambász tábor nevében melegen gratulálunk úgy a tenyésztőnek, mint a galambnak!( 1964)
Pöltl testvérekről
Pöltli testvérekről eddig ezeket az írásokat sikerült összegyűjtenem.
Pöltl Ferenc postagalambjaival is sikereket ért el. A COLUMBIA PSE tagja volt. Bírálói tevékenységet végzet a 1932. évi 50. jubileumi kiállításon.
Ezen a kiállításon Állami emlékérmet adományoztak neki. E magas kitüntetésben hárman részesültek ekkor, Pöltl Ferenc, Horváth János, és Rulf Géza.
Forrás: Postagalamb sport 2007. április,
Pataki László megemlékezése Pöltl Józsefről
Emlékezzünk!
A Magyar Galambtenyésztők Országos Egyesülete 1933. évi október 25-én megjelent hivatalos lapjában olvashattuk az alanti hírt: "A Magyar Galambtenyésztők Országos Egyesületét, valamint a magyarországi galambtenyésztő társadalmat súlyos csapás érte. A röpgalambtenyésztésztők egyik legkiválóbb tagja, a tenyésztés nagy mestere, sőt művésze: Pölt József fésű gyáros október hó 4-én életének 54. évében, hosszú szenvedés után elhalálozott. A megboldogult elhunytával pótolhatatlan veszteség érte a magyar röpgalambtenyésztést. Kiváló érdemeit, tenyésztési múltját külön cikk keretében fogjuk ismertetni. Legyen áldott emléke, nyugodjon békében"
30 esztendővel ezelőtt távozott az élők sorából Pölt József tenyésztőtársunk. Ő meghalt, de tenyésztői művészetének örökbecsű műve a Budapesti magasröptű gólyás keringő és annak rokon fajtái míg galambröptető sport létezik a világon, utólérhetetlen eredményeikkel hirdetik az élőknek Pöltl József nevét és emlékét.
Halálának harminc esztendős évfordulója alkalmából az emberről, a galambtenyésztőről és az oktatómról kellene írnom. Elmulasztom kötelességem, mert képességeim ehhez nem elegendők. De nem halgathatom el azt a tényt, hogy szervezési, irodalmi, szakmai és gyakorlati ügyekben az Ő útmutatásai segítettek engem abban a munkában, amellyel megértő és segítő munkatársaimmal együtt, úgy hiszem nem hátramozdítottuk, hanem előrevittük a hazai, szervezett galambtenyésztők ügyét.
Neki köszönhetjük, hogy a magyarországi magasröptű galambokkal történő versenyzés élenjáró az egész világon. Adózzunk ezért halálának harminc esztendős évfordulójára őszinte tisztelettel és hálával nagy halottunk emlékének.
Forrás: Galambjaink, 1963 szeptember. Pataki László írása
Postagalamb tenyésztők szakértesítője című újságban 1936 szeptemberében a következőket írták Pölt testvérekről. A teljes cikket nem tudom bemutatni mivel nekem is csak ez az egy oldalnyi anyag, került a birtokómba.
Pöltl Ferenc
Örömmel ragadom meg a tollat, hogy a mi világhírű Pöltlinket ismertessem azok előtt, kik még Őt nem ismerték. Mikor Pöltlről beszélek, gondolattársítás révén két emberre gondolok, a mozgékony Pölt Ferencre és az évtizedekig súlyos beteg néhai Józsefre, bátyjára, ki arról volt nevezetes, hogy sohasem volt a galambpadlásán, úgy hozatta le a galambokat, hogy megnézze, ennek dacára, ha mutattak egy fiatal galambot rögtön megmondta, hogy melyik pártól származik, kiváló érzéke volt az állattenyésztéshez. Régi fésűiparos családból származnak eme ipar művészei, mint bizonyít az, hogy sikerült üzemüket az utóbbi évek sok viszontagságai után átmenteni és ma a szakmájukban legelöl lenni, azt a régi elvet vallják, vagy jót, vagy semmit. Házuk tája mindennél ékesebben beszél, ki azt látta, tudja, hogy ki Pöltl.
Mint minden nagy állattenyésztő, úgy ő is gyermekkorában kedvelte meg az állatokat, Isten áldotta tehetséggel felruházva fogott a galambtenyésztéshez. Az akkor divatos galambfajtákkal próbálkozott, egy-két évi próbálkozás után látta, hogy az a faj, mellyel vesződött, nem az igazi, jött a második, harmadik, egy sem vált be, próbálkozott vadkeresztezéssel, míg végre sikerült keresztezés révén egy fajt kitenyészteni, melyet Pöltl-féle magasröptű röpgólyás néven bizonyára mindenki ismer. Ezen faj kitűnőségét misem bizonyítja jobban, hogy az idei országos röpversenyen ilyen fajú galambok nyerték az első díjat, 5 óra 11perces hosszidővel és 48perc tűnővel. Ez milyen haladást jelent a 30 év előtti teljesítményhez viszonyítva. Galambjaikra külföldön is felfigyeltek, 1930-ban a londoni baromfi világkongresszuson is volt kiállítva ilyen fajú galamb, a csehek állították ki röpgólyás néven. Azonban ezen fajnak van egy nagy „hibája”, t. i.,.) hogy túl jó, ami abban nyilvánul, hogy nyár közepe felé, ha a falka formába jön, elfogja őket a röpülési őrület, kihajtás után már 5-10 perc alatt tűnőben vannak, úgy, hogy még messzelátóval sem láthatók s ilyen magasságban órák hosszat keringenek, de ők sem látják az alattuk levő területet s messze elhúznak otthonuktól, mire lejjebb ereszkednek, már nem ismerik fel a tájat, szétszóródnak, s kifáradva mások könnyű zsákmányai lesznek. Pölt Ferenc a háborúból visszatérve, hol a postagalambokat megkedvelte, postagalambász lett. Már nem volt fiatal, de azért frissült erővel kezdett a posták tenyésztésébe. De itt sem a régi utakon haladt, valami új, valami munka árán szerzett után vágyott.
Elhatározták, hogy megpróbálják a szívükhöz nőtt röpgólyást keresztezni a postával, olyképpen, hogy a gólyásból átvigyék annak színét és gyorsaságát s jó felépítését a posta ismert tulajdonságaival. Csak szakember tudja felbecsülni e vállalkozás nehézségeit. Sok fáradság, nagy anyagi áldozatok árán a megkezdett munka szépen haladt. Azt tudták, hogy majd nem értik meg, sok gúnynak, mosolynak, sajnálkozásnak lesznek kitéve, de … hagyjuk, hál Istennek, túl vagyunk rajta. Szóval két évig távoltartották magukat tőlünk. Mondhatom, nagyon hiányoztak. A munka tovább folyt tréning nélkül, céltalanul. Félő volt, hogy Pöltl abbahagyja a postagalamb-tenyésztést, de helyzet megváltozott és Pöltl bátyánkat újból ott láthatjuk a tréningeken, ha nem is régi lelkesedéssel és melegséggel. A postagólyás szépen haladt a kitűzött célja felé,
Pöltl testvérekről, Pataki László írásából részletek:
Pöltl József és Ferenc a röptetési idényben három, magasszálló, csapatban repülő falka rendszer hajtásához kezdett. Az egyik falka Szegedi magasszállókból, a másik Bécsi magasszálló sötét gólyásokból, a harmadik pedig eddig ismeretlen gyors röpmodorú, magasszálló, de különböző típusú és rajzú gólyásokból volt összeállítva. Pöltlék az új fajtát Budapesti magasröptű gólyásnak nevezték. A kívülállók azonban a könnyebben kimondható „Pörtli” néven emlegették a fajtát. A korareggeli órákban indított falkák nem keverődtek. A Szegedi magasszállók délután 4 óra tájban, a „Pörtlik” délfelé, a bécsi deresek pedig délelőtt 10 óra körül ültek meg. A falkák átlagos tűnő teljesítménye a hosszidő 60-75%-a volt. A Szegedi magasszállók röpstilusa libegő lassú, míg a másik két fajtáé gyors modorú volt.
Elmondhatjuk, hogy Pöltl testvérek gyakorlatilag tanulmányozhatták az európai viszonylatban legkiválóbb magasröptű csapatszálló fajtákat. Amikor arra határozták el magukat, hogy feloszlatják a Szegedi és Bécsi magasszálló sötétgólyás állományt, jól látták jövőjét azoknak a fajtáknak, melyek 15-20 esztendő multán eltűntek a röptetősport színpadáról és helyet adtak az általuk kitenyésztett magasszállóknak.
Közvetlenül az első világháború előtti esztendőben a Pöltl testvérek Sashalmon építették fel üzemüket és lakóházukat, ahol mintaszerű dúcokban helyezték el galambjaikat is. Az általuk kitenyésztett fajta röptetőinek évről-évre növekvő száma tette lehetővé, hogy 1922-ben a M.G.O.E megrendezhesse első röpversenyét.
A „Pörtlik” hivatalos standardirozására 1926-ban került sor. Ez alkalommal „Röpgólyás”
Elnevezést, kapta. Az első standardmegállapító értekezletre, melyet a M.G.O.E. országos röpgalambász szakosztálya rendezett, meghívást nyertek a fajta kitenyésztői is. Pöltl Ferenc ezen az értekezleten kijelentette, hogy ennek a sportgalambnak nem a külleme, hanem a versenyzésben való hasznavehetősége jelenti az értékét. Ugyanakkor példának felhozta a Budapesti gólyás keringők sorsát, amelyek bár valamikor röptetett galambok voltak, a kiállítási ketrecekben tűntek el. A szakosztály által javaslatba hozott küllemi standarddal kapcsolatosan megjegyezte, hogy az a célt csak abban az esetben fogja szolgálni, ha a galambok válogatására először a röpfalkában és csak ezt követően a dúcban, vagy kiállítási ketrecben kerül sor. A fajta kitenyésztéséről nem adott tájékoztatást.
Pöltl József 1926-tól haláláig csaknem minden héten felkerestem, s ez idő alatt tőle tanultam meg azokat a tenyésztési és galambkezelési szabályokat, melyeket nem csak én alkalmaztam, hanem rajtam keresztül sporttársaim is hasznosítottak. A „pörtli” kitenyésztésének részleteit –több ízben is érdeklődtem ugyan ez iránt- nem volt hajlandó elárulni. A nagy titokról mégis lehullott a lepel. Egy ízben elmesélte, hogy régi lakóhelyükön, a Liegel-féle ház hátsó tűzfalára erősített deszkaládában. Három darab fehér Danzigi magasszálló fészkelt, melyek közül 1 tojó, 2 pedig hím volt. A galambok gazdátlanok voltak, de ellátták magukat az udvarban lakó patkolókovács műhelyébe érkező lovak ürülékében talált félig emésztett kukoricával és zabbal, valamint az udvari szennycsatorna mellett található tésztalével, vagy ételmaradékokkal. Fiatalokat nem neveltek, de röptetési idényben, mikor ők hajtották Szegedi magasszálló falkájukat, gyakran csatlakoztak hozzájuk és repültek velük leülésig. Azt is megtudtam később tőle, hogy megszerezték a három Danzigi magasszállót. Közvetlen halála előtti esztendőben egy ízben megkérdeztem tőle, hogy miért tartja bécsi dereseit? Válasza következő volt: „Ezeknek is köszönhetjük a Budapesti magasröptű gólyások létrehozását, tehát megbecsülésből”
Igen bosszankodott, ha arról szerzett tudomást, hogy gólyásait egyesek más fajtákkal való keresztezésre használják fel. Ezzel kapcsolatosan mondotta egy ízben, hogy bármennyit is rontanak az eredeti gólyásokon tenyésztőik, sok idő fog elmúlni, míg azoknál jobb magasszállók születnek az országban. Magam részéről felteszem a kérdést azoknak, akik elfogultságukban kétségbe vonták a „Pöltlik” értékét, hogy hol késtek eddig, míg Pöltlék nem jelentek meg a röpgalambász fronton galambjaikkal? Biztos vagyok abban, hogy a válaszuk mély hallgatás lesz.
Arról már hallottunk, hogy a Pöltl testvéreknek Budapesti gólyás keringőket mellőzni kellett. Azt is tudjuk már, hogy a fehér Danzigi magasszállókat és a Bécsi dereseket felhasználták. Ezt bizonyítja is, hogy az utódoknál előfordultak ezekre az ősökre visszaütések. Így a 14-15 farok tollas, kontyos, csapos-szárnyú utódok a Danzigi, míg a pántos, koszorúsnyakú, erősen szegélyes szárnyú, sötét faroktollú, sapkás fejű begyválasztékkal és lebernyeges nyakkal jelentkező példányok kétséget kizáróan a Bécsi sötét-gólyás ősök jellegeit mutatják.
Súlyos hibát követtek el azok, akik ahelyett, hogy tiszta vérben tenyésztették volna az eredeti törzseket, össze-vissza keresztezgették azokat egymással, vagy egyéb röpgalamb fajtákat pancsoltak beléjük. A káros következményeket ismerhetjük napjainkban. Megszűnt a gyors röptűség, csökkent a tűnő teljesítmény, leromlott a falkaegység, s ez utóbbi miatt nincs együttes leülés és keveredett falkák képtelenek tulajdonosaik szerint szétválni. Küllemi kérdésekre térve: azoknak, akik ismerték az eredeti „Caproni”, „Vasas”, „Jancsi”, „Mackensen”, „Tündér”, törzsek leszármazottait és a tenyésztésben különállóan használták őket, emlékezniük kell arra, hogy az egyes törzsek utódai olyan egységesek voltak, hogy igen könnyű volt azokat egymástól megkülönböztetni. Hol találunk napjainkban Budapesti magasröptű gólyás falkát, mely röptetésben használható? Állítom, hogy ritkán látjuk a fajta egyes képviselőit. A Budapesti magasröptű koszorús nyakú keringőket alfajtákra bontotta le az Országos Röpgalamb szakosztály, ami gyakorlatilag nem más, mint visszatérés a küllemileg is egységes törzsekben történő tenyésztéshez. Tény, hogy önálló fajtáknál alapkövetelmény, hogy a szülők jellegei az utódokban azonos módon jelentkezzenek. Ezt a követelményt röpversenyben használt fajták esetében csak úgy tanácsos fokozatosan, lépésről lépésre elérni, hogy ezzel ne károsítsuk a röpteljesítményt, az otthonhoz való ragaszkodást, a falkaegységet és a szaporaságot. Egy röpgalambfajta tagjainak természetesen nemcsak küllemi, hanem belső tulajdonságaikban is egységeseknek kell lenniük. Nem könnyű feladat ez, mert keverék ősöktől származva, visszaütések még évtizedek multán is jelentkeznek náluk.
Forrás: Galambjaink 1961. November
Katonagalambok hírvivő galambok
A magyar versenypostagalamb-tenyésztés is fel tud mutatni világraszóló sikert: Pöltl Ferenc croydoni (Croydon London egyik kerülete) röptetését. Az 1930-as „Bécsi Galambász Kongresszus”-on és galambkiállításon mutatták be azt a 7 db postagalambot, amelyek az angliai Harwichtól Bécsig légvonalban 1140 km távolságot repültek. A magyar tenyésztő ennek hatására határozta el, hogy saját tenyésztésű galambjaival megkísérli az ilyen hosszú távú röptetést. Először 1932-ben Nünbergből próbálkozott és miután a 640 km-es út jól sikerült, Hágából 1160km távolságról röptette madarait. Csak ezek után került sor 1936-ban a croydoni vállalkozásra.
Pöltl tíz kiválasztott galambját Angliába szállították és gazdájuk távollétében augusztus 13-án, engedték fel őket. A felröptetést követő negyedik napon a postás levelet hozott Pöltlnek, amelyben egy belga sporttársa franciául a következőket közli vele.
„Augusztus 13-án este beszállt hozzám a mellékelt gumigyűrűvel ellátott galamb. Jól tartottam, másnap kiengedtem. Magasan elszállt, de este visszatért, ezért írok, és küldöm a gumigyűrűt. Egyben érdeklődöm, mi az a távolság, amit a galamboknak be kell repülnie, s lehet-e Magyarországon nyitott gyűrűvel versenyezni.”
Pöltl Ferenc válaszlevelében többek között ezt írta:
„Köszönettel vettem szíves értesítését a berepült galambról… Az Önhöz berepült madár többször utazott, Aachenből egyszer, Kölnből kétszer, Manheimből egyszer, Frankfurtból háromszor, Nürnbergből négyszer volt röptetve. Megbízható jó galamb. Ha óhajtja megtartani, szívesen Önnek ajándékozom, de ha nem tart rá igényt, a galamb sorsa és az egész kísérlet kimenetele érdekel. Nagyon kérem Önt amint a galamb kondícióba, jön, tartsa magánál majd lakhelyétől távolabb. Keletre szíveskedjen felereszteni. Remélem, a madár visszajön hozzám. A vedlés most már valószínűleg nagyon előrehaladott nála, ami mindenesetre lerontja teljesítőképességét. Ismételten köszönöm szíves eljárását és kérnék további értesítést a galamb sorsáról.”
Hosszú ideig csend volt, és Belgiumból sem kapott hírt Pöltl Ferenc. A többi galambról sem jött hír, amin nem lepődött meg, mert tudta, hogy sajnos a legtöbb galambász a hozzá vetődött madarat befogja, s nem ereszti ki még akkor sem, ha a galamb gyűrűjén az „útban London és Budapest között” írás találja. Szeptember 16-án délelőtt 10 óra tájban azonban a galambpadláson ott találta a várva várt croydoni hímet. Azonnal levelet küldött Belgiumba, a válasz 8 nap múlva érkezett meg, rövid tartalma a következő volt: „Igazolom szeptember 16-i levelező lapja vételét, melyből örömmel látom, hogy a 82. sz. gyűrűvel ellátott galambja 9. hó 16-án megérkezett Önhöz. Tőlem 9. hó 11-én reggel 8 órakor déli széllel, nagyon szép időben távozott.” Aláírás: Henri Goderis, Andinkerke, Belgium Weldstrat. Az a galamb tehát, amely még a croydoni feleresztés napján leszállt Belgiumban és négy hétig nem is akart továbbszállni, végül öt nap alatt jött haza vedlésben, a belga tengerparttól hazáig 1240 km-es távolságot téve meg. A belgiumi időzés az okos állat „intelligenciájára” utal, érezte, hogy messze van otthonától, tudta, hogy kondíciója nem elég az előtte álló hosszú úthoz, inkább várt, erőt gyűjtött s végül mégiscsak hazajött. Teljesítményével túlszárnyalta a bécsiek eredményét, amely a Harwich-Bécs vonalon 1140km volt 7 nap alatt.
Forrás: Szikora András Katonagalambok hírvivő galambok, című könyvéből.
Nem nagy időt éltem meg, de több mint félévszázados galambtenyésztői múlttal rendelkezem. Az ünnepelt 100 évből 50-et én is kedvenceim között töltöttem el. Itt születtem a XVI. kerületben a hajdani "Pestsashalmon" itt éltem mindig, a magyar galambtenyésztés egyik fellegvárában. A szomszédságunkban élt és működött Pölt József és Pölt Ferenc, akiket úgy érzem nem kell a lap olvasóinak bemutatnom. Sokat láttam náluk, igen sokat tanultam tőlük. Ha azokra a napokra emlékezem, hatalmába kerít engem is a nosztalgia és fokozott mértékben kerül fel az emlékezés "vetítő vásznára" az elmúlt évtizedek történései, galambtenyésztési vonatkozásban.
A Pöltl testvéreknek a tenyésztést illetően az volt az alapállása, hogy "vagy jót, vagy semmit" . A különleges teljesítmény elérése céljából az akkor még erdőkkel, fásligetekkel, pagonyokkal körülvett Sashalmon fiatalemberei vadgalamb tojásokat gyűjtöttek a Pöltl testvéreknek. Ők ezeket a tojásokat kikeltették és a nagy "boszorkánykonyha" céltudatos tervébe, munkálataiba beillesztették, a kikelt vadgalamb-fiókákat. Én szemtanú hitelességével állítom mindezeket, mert a vadgalamb-tojást gyűjtők egyike én voltam. Ennek a "vadvér" beavatkozásnak az lett az eredménye, hogy a Pöltl-féle magasröptű röpgólyás galamb felszínre jött, amelyben természetesen szerepet játszott a postagalamb is. Ennek a szakmai megvilágítása és a felhasznált fajták kombinációja egy másik tanulmány terjedelmét igényli, így eltekintünk a részletes ismertetéstől. Érdekes lenne azonban feldolgozni , mert ha mi "elmegyünk" az utókor ezeket az adatokat, ezeket a postagalambtenyésztési fejlődéstörténeti adatokat nem ismeri és így nem is tudja megőrizni és esetleg hasznosítani. A történelmi hűséghez még az is hozzátartozik, hogy Pöltl Ferenc az első világháborúban a fronton ismerte meg a postagalambokat. Hazatérve ő is postagalambász lett. Már nem volt fiatal , de azért frissült erővel kezdett a postagalambok tenyésztéséhez. Ez esetben sem a régi utakon haladt, valami új, valami más, küzdelmesebb munka árán szerezett eredményekre vágyott.
Pöltl Ferenc és Horváth József párba tette az első Londoni (Croydoni) út galambjait abban a reményben , hogy az utódok majd biztosan hozzák a még jobb, a még viláraszólóbb eredményeket. Csalódtak! Ez esetben is áll a régi dal szövege, hogy "Minden jó családból kell egy rossznak lenni"
Forrás: Postagalamb Sport 1982, Csikvölgyi József a B6 Galambtenyésztő Egyesületének elnöke.
Postagalambászat 
----------------------
